36. Japánkert, mint kertépítészeti stílus | Dísznövény blog
A japánkert kialakítása Japánban mélyen a kultúrába ágyazott, ezáltal szigorú szabályokat kell követnie!
Erősen hatott rá a kínai kertművészet stílusa. Persze, a japán történelem és kultúra aztán a stílust, sajátos japánkert stílussá alakította. A japánkert nem a használatra, hanem, mint a tájképfestmény, kizárólag a szemléletnek készül. Épp ez az oka, hogy nézőpontokra hangolják díszkertjeiket, mely pontokon kerti pavilonokat helyeznek el, ahová tipegőkön lehet, és kell eljutni, mert lelépni ezekről, TILOS! Minden elemnek, így a kövek számának, formájának, elhelyezésének is, szigorú szabályoknak kell megfelelnie, mert minden felhasznál elemnek, és azok elhelyezésének is, jelentősége van! Mindez, a japán történelemből és kultúrából ered és következik.
A japánkert varázslatos megjelenése tehát a japán történelmet, kultúrát és életérzést tükrözi a szemlélőnek, persze abban az esetben, ha ezekkel tisztában van a szemlélő.
Ugyanis, amennyiben a szemlélő nem japán, úgy mindezt nem is érti, nem is érzi. Az 'idegenek' számára ezért nem jelent mást egy japánkert, mint csodálatos szépséget, tökéletességet, precizitást. Ugyancsak ez az oka annak, hogy japánkertet nem is tud létrehozni más csakis japán kertépítész. Ő is csak abban az esetben, ha ismeri a japán kultúrát és a történelmet, különben csak ő is szabálykövető, és nem művésze a japán kertépítésnek. Továbbá ez az oka, hogy az európai és amerikai kertépítészek, amikor japánkertet hoznak létre, kizárólag manír, azaz jó utánzat kerül ki kezük közül. Ugyanis, a lényeg nem a külsőségekben, nem kizárólag a szabályok betartásában van - bár ezek nagyon is fontosak - ám a lényeg, a 'japánság' sajátosságában rejlik, aminek megértéséhez, átéléséhez, majd átérzéséhez Japánban, japánnak kell születni!
A japánkertek már évszázadok óta lenyűgözik az embereket. Különösen igaz ez az európai szemlélőre, mely szemnek idegen ez a fajta térformálás, és ugyancsak idegen a japán kertépítészet szabályrendszere. Ami viszont nem idegen, az japánkert stílusának a szépsége, harmóniája és nyugalmat árasztó képessége. Ez a kertépítészeti stílus olyan elemeket használ, amelyek összhangban vannak a japán kultúrával és filozófiával, és olyan teret hoz létre, amely megnyugtatja az elmét és felüdülést nyújt a léleknek. A stílus, a merev szabályain túl, sok rugalmasságot is megenged a térformálásban, mind az mellett, hogy a térformálásnak számos közös jellemzője van. A vizes elemek használata jellemző, például tavak vagy patakok alkalmazása, amelyek a víz egységét és mozgását szimbolizálják. Ezek a vízi elemek nyugalmat, ugyanakkor folyamatos áramlást hoznak a kertbe, mindig hangsúlyos elemei a kertnek.
A kertben található növények és növényzet is nagyon fontos szerepet játszik. A japánkertekben általában a miniatűr fák, cserjék és virágok kerülnek elhelyezésre. Az évszakok folyamán változó növények használata is gyakori a japánkertekben, ez a természet dinamizmusát tükrözi. Az elrendezés és a burkolatok is kiemelkedőek. A kavics és homokterület általában a kert középpontjában található, ahol a látogatók meditatívan követik a kialakított és gondosan elrendezett mintákat. A kövek gyakran központban találhatók, a kavicsokat pedig, mindig gondosan válogatják, hogy harmóniát és nyugalmat sugározzanak. Szobrok, pavilonok és hidak is részei a kertnek, és az épített környezet fontos részét képezik. Ezek a szerkezetek szimbolikus jelentéssel bírnak, és hozzájárulnak a kert egészének esztétikai élményéhez. A pavilonokban vagy teaházakban lehetőség nyílik a meditációra és a nyugalomra.
A japánkertekkel kapcsolatos gondolkodásmód megalapozása a zen buddhizmus és a sztoicizmus alapjain nyugszik. Az ember és a természet közötti harmonikus kapcsolat kiemelkedő fontossággal bír. Az embereket arra ösztönzi, hogy lassítsanak és élvezzék a közvetlen környezetüket. A japánkertek ennek a gondolkodásmódnak a megtestesítői, és ideális helyet teremtenek a meditációra és a kikapcsolódásra. Összességében a japánkertek egészen különleges és gyönyörű kertépítészeti stílusok, amelyek a japán kultúra és filozófia jellemzőit hordozzák magukon. A fókusz a nyugalom, a harmónia és a természet szeretete, és ideális helyek az elmélkedésnek, meditációnak.
Fontos követelmény, hogy a kert tűnjön nagyon öregnek, ezért a köveket, fákat moha, zuzmó kell, hogy fedje, a vas rozsdás, a bronz tárgyak zöldek legyenek. Alapvető kialakítás a dombos:
és a sík kialakítású kert:
Gyakori a japánkertekben a gyep hiánya, inkább homokot vagy kavicsot használnak, művészi igényességgel gereblyézve. Természetesen tilos az átjárás! Csakis az elhelyezett tipegőköveket használva kelhetnek át az ide látogatók vagy itt élők. A tipegősor általában kanyargósan éri el célját a háztól a pavilonig, vagy a kerti hídig, mivel a víz használata is igencsak jellemző a japánkert kialakítása során.
Van néhány, szinte kötelező kellék, ilyen az igényesen megválasztott, edényben elhelyezett, gondosan formázott díszfa kompozíció. Ilyen a kőlámpa, mely áhítatot hivatott kelteni. Víz használata esetén a kopogó csobogó. A tori például szintén gyakori kellék, amely két egymás felé dőlő kőoszlop, és vízszintesen szintén két, párhuzamosan elhelyezett kő lompozíciója. A vízszintesek közül, a felső túlnyúlik az alatta elhelyezkedőn, végei pedig felfelé hajlanak. Eredetileg sintó vallás templomainak kelléke volt.
A lényeg, hogy a japánkert egy idealizált természeti képet jelenít meg művészi fokon, amit a szemléletnek és nem használat céljára készítenek, ezért egy-egy nézőpontra hangolják a látványt. Viccesen mondva, a kertgondozást végző kertészeken kívül más nem is léphet a kertbe. Ezek a kertek lényegében mesterien megépített tájképi kertek, a szemlélődés és az elmélyülés helyei.
◧ Kapcsolódó termékek
(4)
(7)
(9)
(17)
(7)
(19)
(36)
